VISEGRÁD

Visegrád - az ezeréves város

Visegrád több, mint ezer esztendeje a magyar és az európai történelem egyik kiemelkedő helye. A Dunakanyar szívében elterülő város neve egy 1009. évben kiadott Szent István kori oklevélben jelenik meg először, de már a rómaik erődöt emeltek itt, a mai Sibrik-domb területén. A XXI. században a híres Királyi Palota az Európai Kulturális Örökség címet viseli, a várost övező csodás erdőség pedig az egyik legszebb hazai Nemzeti Park része lett. Látogasson el városunkba, és kísérje figyelemmel programjainkat az eseménynaptárban és az aktualitások között! 

  

    Visegrád az élő középkor városa, ahol ma is intőn vigyáz ránk régmúlt királyaink szelleme, és ahol a Duna csendje, a palota zenéje, a lovagi tornák izgalma, az erdő örök ünnepe kiemel az önmagáról megfeledkezett világból. Visegrádot a múlt és a természet szerves együttélése teszi nemzeti történelmünk különleges emlékhelyévé és a Dunakanyar Európa-szerte ismert idegenforgalmi centrumává.   

     Őszintén reméljük, hogy az ezeréves város kitörölhetetlen emlékeket hagy minden vendégünkben. Szeretettel várunk mindenkit rendezvényeinken Visegrád millenniumi gondolatainak jegyében:   

      „Az ezeréves Visegrád sokkal több, mint egy évforduló, történelmi évszám. Egy közösség által kiérlelt, megfogalmazott gondolat, amely egy Duna menti kisváros azonosság- és összetartozás-tudatának, hagyományvállalásának a kifejezője. Felvállalása a történelmi múltnak és a természeti környezet által ránk hagyott, életünket meghatározó térnek. Az ezeréves Visegrád megfogalmazása, kifejezője az évezred alatt itt éltek emlékezetének, és a helyi polgárok összetartozás-tudatának.
     Benne foglaltatik az ezeréves Visegrád gondolatába a neolit kor emberének Lepencén talált agyag istenszobrától, a császárokat imitáló római szoborfejekig, a főesperesi templom töredékességében is egyetemes esztétikai értéket hordozó emberarcos freskótöredékeitől, a Szent András monostor honfoglalás kori motívumkincsre emlékeztetető díszítéssel ellátott művészi faragványaitól, Anjou királyaink korának mindennapjait megörökítő, figurális díszű csempékből felépített, könnyedségükben is katedrálisként magasodó cserépkályha alkotásaitól Zsigmond európai hírű palotájának monumentális kútjain, Mátyás korának átszellemült arcú puttószobrain keresztül, a vörösmárványba álmodott Visegrádi Madonnáig, a 18. században betelepülő németajkú lakosság mélyen megélt vallásosságának művészi tárgyaitól: medalionoktól, kegyérméktől, megsárgult gót betűs imakönyveitől a visegrádi temető neogót német feliratos sírköveitől a 19. században újra felfedezett, Visegrádot, mint a dicső régmúlt jelképeként ábrázoló festményekig minden, ami örök és emberi. Része az 1000 éves Visegrádnak Kisfaludy, Petőfi, Arany János és Áprily ránk vonatkozó minden sora és maghatározó része a ma itt alkotó művészek munkássága.
      Büszkén mondhatjuk, hogy részei, örökösei, folytatói vagyunk múltunknak, az ezeréves Visegrádnak.”